Az immunválasz elkerülése a paraziták által. Az orvosi mikrobiológia tankönyve


Az immunrendszer működése Az antigén Definíciószerűen antigénnek tekinthető minden olyan molekula, amely a T- illetve a B-lymphocyták antigénfelismerő receptoraival kölcsönhatásba lépve immunválaszt vagy toleranciát vált ki.

Az epitop, vagy antigén determináns csoport a makromolekulának azon része, mely a B, illetve a T-sejt receptorával kapcsolódni képes. A B-sejtek antigénfelismerő receptora az antigén konformációját, míg a T-sejtek receptora az alkotóelemek szekvenciáját ismeri fel. Az antigénitást befolyásoló tényezők Egy adott molekula antigenitását számos tényező befolyásolja.

Az antigenitás az immunválasz elkerülése a paraziták által függ az anyag kémiai természetétől. A fémektől pl.

Hogyan működik az immunrendszer?

A legerősebb immunválaszt kiváltó antigének a fehérjék szérumfehérjék, bakteriális exotoxinok, enzimek és a szénhidrátok bakteriális sejtfal antigének. Gyengébb antigének a lipoproteinek sejtmembrán fehérjékglikoproteinek vércsoport antigénekpolipeptidek, pl. Antigenitás szempontjából a sor végén helyezkednek el a nukleoproteinek, RNS és DNS Le faktormelyek gyakran autoantigénként viselkednek.

Az antigenitást befolyásolják a molekula fizikai tulajdonságai, így annak tömege, konformációja, az antigén-determináns molekulán belüli elhelyezkedése, a molekula rigiditása és katabolizálhatósága. Kis molekulasúlyú antigén általában magában nem, azonban nagyobb hordozó molekulához kapcsolódva képes az immunválasz kiváltására és a képződött ellenanyaggal milyen betegség trichinózis nélkül is reakcióba lép.

Az antigén-determináns csoport molekulán belüli elhelyezkedése meghatározza az epitóp hozzáférhetőségét. A flexibilis molekulák általában nem jó antigének. A zselatin nem immunogén, annak ellenére hogy nagy molekula. Ha azonban poli-L tirozin beépítésével rigiddé tesszük a zselatint, jó antigénné válik.

Az antigenitás szempontjából fontos a molekula katabolizálhatósága, mert az antigén-felismerő receptorok csak az antigént prezentáló sejt az immunválasz elkerülése a paraziták által megfelelő méretű darabokra lebontott antigén fragmentumokkal képesek kapcsolódni. Az antigén szempontjából az immunogenitást befolyásolja az antigén forrása, pontosabban, a válaszoló szervezettől való idegenségének mértéke. Minél távolabb áll az antigén immunológiai szempontból a válaszoló szervezettől, annál nagyobb immunválasz várható.

az immunválasz elkerülése a paraziták által giardia disease causes

Pinworms tünetek felnőtteknél a mikrobiális xeno antigének, vagy akár az emberi faj más egyedéből származó alloantigének erős immunválaszt váltanak ki, míg az azonos genetikai állományú egyén antigénjei syngenekvagy a saját auto antigének gyenge választ indukálnak. Az antigén tisztasága meghatározza az immunválasz specifitását. A humán szérummal immunizált nyúlban termelődött ellenanyag a szérum minden komponensével reagál, míg a tisztított humán albuminnal immunizált nyúl csak az immunválasz elkerülése a paraziták által ellenanyagokat termel.

A kialakuló immunválasz szempontjából fontos az antigén komplexitása, illetve a bejutás módja. A közvetlenül az érpályába jutó anyagok általában IgM, majd IgG termelést, a bőrön keresztül bejutó antigének késői túlérzékenységi reakciót, a nyálkahártyákon át bejutó antigének pedig elsősorban IgA termelést váltanak ki. Lényeges a kiváltott immunválasz szempontjából az antigén dózisa is.

az immunválasz elkerülése a paraziták által

Extrém nagy, illetve kis dózisban bejutó antigén immunválasz helyett toleranciát vált ki. Az antigén bejutása óta eltelt időtől függ a termelt ellenanyagok mennyisége, továbbá az, hogy mely osztályba tartozó ellenanyagok szintetizálódnak.

Az emlékeztető oltások száma befolyásolja a válasz megjelenésének sebességét és mértékét. A válaszoló szervezet részéről meghatározó annak fiziológiai állapota kiállt vírusfertőzés, stressz, immunszuppresszióilletve a genetikai konstitúció, melynek megnyilvánulása az egyes az immunválasz elkerülése a paraziták által szembeni high- v.

Természetes immunitás Az idegen antigének felismerése és eliminálása az immunrendszer két különálló, de egymást kiegészítő funkcionális egységének együttműködése folytán jön létre. Az evolúció során korábban kialakult természetes- vagy veleszületett immunitás azonnal reagál, és keretek között tartja az infekciók terjedését, mialatt a kifinomultabb mechanizmusokat felvonultató specifikus vagy adaptív immunitás felkészül a feladat átvételére.

Az immunválasz elkerülése a paraziták által asszociált molekuláris mintázatok, mintázatfelismerő receptorok A természetes immunitás alapvető feladata a saját és a fertőző idegen megkülönböztetése.

A felismerés a monocyták, macrophagok, neutrophil az immunválasz elkerülése a paraziták által, dendritikus sejtek felszínén található mintázatfelismerő receptorok és a kórokozó feszínén található patogénasszociált molekuláris mintázat PAMP interakciójának eredménye.

Ezek az emlős sejtekből hiányzó molekuláris mintázatok a kórokozókra jellemző, gyakran életfontosságú, ezért konzervált struktúrák részei, mint pl. Patogénekre specifikus molekuláris mintázatot mutat továbbá az emberi nukleinsavtól eltérően kevés metilált citozin-guanin dinukleotidot tartalmazó bakteriális és virális nukleinsav, illetve a mikrobák glikoproteinjeiben és glikolipidjeiben gyakran, a hasonló emberi molekulákban viszont ritkán előforduló, mannózban gazdag glikánok.

Tekintve, hogy a mintázatot adó molekulák változatlansága elengedhetetlen a mikroba életfunkciói szempontjából, ezen struktúrák mutációja révén a kórokozó nem tudja elkerülni az immunológiai felismerést.

Immunitás - a férgek megelőzése

Ezalól mindössze néhány, rendkívül invazív kórokozó a szabályt erősítő kivétel. A pestis, a hastífusz, a tularaemia kórokozói, lásd a Részletes bakteriológia fejezetet részben szerkezetileg némileg eltérő PAMP-okkal rendelkeznek, esetleg azoknak, elsősorban LPS-üknek, kifejeződését csökkenteni tudják az immunválasz elkerülése a paraziták által azt maszkírozzák.

Mindennek következménye a természetes immunválasz jelentős csökkenése lehetővé téve jelentős invaizivitásukat. Ezeket a kórokozók széles köre által expresszált, de a gazda molekuláitól különböző antigéneket a phagocyták által hordozott ősi, konzervált mintázatfelismerő receptorok, köztük az ún.

Toll-like receptorok ismerik fel 2. A felismerést követően fokozódik az endocitosis, másrészt olyan jelátviteli utak aktiválódnak, melyek a patogének eltávolításában résztvevő cytokinek termelődését eredményezik. Toll-like receptorok és azok ligandjai A phagocyták felszínén expresszálódó endocitosissal asszociált Toll-like receptorok elősegítik a kórokozók megtapadását és bekebelezését.

Árboc sejtek 2. Limfociták A limfociták segítik a szervezetet abban, hogy emlékezzen a korábbi támadókra, és felismerje őket, ha ismét támadnak. A limfociták csontvelőben keletkeznek.

Ilyenek a mikrobiális glikoproteinek mannóz és fukóz csoportjait felismerő mannóz az immunválasz elkerülése a paraziták által, továbbá az LPS-t, peptidoglikánt, és teikólsavat kötő ún. A Toll-like receptorok másik csoportját alkotó jelátvivő receptorok különböző sejttípusokon jellemző kombinációkat adó párokban jelennek meg.

A az immunválasz elkerülése a paraziták által immunitás sejtes elemei A természetes immunitás sejtes alkotóelemei a granulocyták, monocyták, macrophagok, dendritikus sejtek és az NK sejtek. A macrophagok és granulocyták fagocitálják, majd elpusztítják a kórokozókat, egyben a macrophag antigénprezentáló funkciója az adaptív immunválasz kialakulásának feltétele. A mucosalis felszíneken elhelyezkedő éretlen dendritikus sejtek az immunrendszer őrszemei. Az immunválasz elkerülése a paraziták által receptoraikkal azonosítják a patogént, majd a nyirokcsomókba vándorolva riadóztatják az adaptív immunválasz sejtjeit.

Az NK-sejtek nagy granulált lymphocyták, melyek előzetes szenzibilizálódás nélkül felismerik és azonnal elpusztítják az idegen antigént hordozó sejtet. T-sejt receptort nem expresszálnak, Fc receptoruk CD16 szerepet játszik az NK-sejtek egyik effektor funkciójának megvalósulásában. Az antitestfüggő celluláris citotoxicitás ADCC során a sejtfelszínen kifejeződő antigénre specifikus ellenanyag Fc régiójával az Az immunválasz elkerülése a paraziták által FcγRIIIA receptorához kapcsolódva hidat képez az antigént expresszáló sejt és az NK-sejt között, aktiválva az utóbbi citotoxikus funkcióit.

Előbbi esetben, a célsejt felismerését követően az NK-sejt citotoxikus granulumaiból a membránkárosító perforin és a serin proteázok csoportjába tartozó granzym az NK-sejt és a ababakáros parazita kezelés közt kialakult immunológiai szinapszisba ürül. A perforin monomerek beépülnek célsejt membránjába, ahol pórusképző aggregátumokká polimerizálódnak.

trichinella fajok

A granzyme és a granulumokban szintén jelenlevő granulizin a pórusokon át bejut a sejtbe, és annak lízisét, illetve a sejtmembránba beépülve a sejt apoptózisát eredményezi 2.

A perforin csatornákat képez a célsejt membránjában, amelyen keresztül az egyéb citotoxikus molekulák, granzyme és granulysin bejutnak a sejtbe, és apoptosist indukálnak Az NK-sejtek által használt — a célsejtek apoptózisát eredményező mechanizmus megvalósulásában a TNF receptor családhoz tartozó receptorok játszanak szerepet.

az immunválasz elkerülése a paraziták által

A Fas ligandkötése a célsejt apoptózisát indukálja Az NK-sejtek citotoxikus aktivitásaaz aktiváló, illetve gátló receptorok ligandkötéséből származó jelek eredője.

Három NK receptor család ismeretes; a természetes citotoxicitási receptorok, a killer immunoglobulin like KIR receptorcsalád tagjai, melyek klasszikus első osztályú MHC molekulákat- valamint a C típusú lektin receptor család tagjai, melyek nem klasszikus MHC molekulákat ismernek fel.

A KIR-ek funkcióját citoplazmáris régiójuk hossza határozza meg. Az immunoreceptor tirozin-based inihbitor motivumot ITIM tartalmazó hosszú citoplazmáris régióval rendelkező receptorok gátló jeleket közvetítenek, míg a rövid citoplazmáris résszel rendelkező receptorok immunoreceptor tyrosine-based activating motifs ITAM -al rendelkező adaptor proteinekkel állnak kapcsolatban, és aktiváló jeleket közvetítenek.

A nem klasszikus MHC molekulákat felismerő C-típusú lektin receptorok az NKG2 elnevezésű C típusú lektinből és egy közös alegységből CD94 állnak, előbbi határozza meg a receptor gátló vagy aktiváló sajátságát. Ligandjai olyan veszélyt jelző peptidek, melyek normális sejteken nem expresszálódnak, de stressz hatás alatt álló, vagy tumorosan transzformált sejteken megjelennek.

A természetes citotoxicitási receptorok a tumorsejtek felismerésében és lízisében játszanak szerepet. Három ilyen receptor ismert. A komplementrendszer A veleszületett immunválasz fontos tényezője a komplementrendszer, amely egymást láncreakciószerűen aktiváló enzimek összessége. A szérum nagy mennyiségben tartalmazza az inaktív állapotban levő elemeket, és megfelelő stimulus hatására elindul a láncreakció, melynek végterméke egy, a perforinéhoz hasonló funkciójú struktúra, az ún.

Az antigén—ellenanyag kapcsolódás a klasszikus úton aktiválja a komplementrendszert. A rendszer aktiválódása azonban ellenanyagok nélkül is létrejön alternatív és lektin utak.

Immunológia

A három különböző aktivációs út közös pontja a C3, melynek aktivációja funkcionális változásokat eredményez 2. A komplement-kaszkád klasszikus, lektinmediálta és alternatív úton történő aktiválódása - A komplementaktiváció alapvető lépése a C3 konvertáz képződése, amely a C3 molekulát egy nagyobb C3b és egy kisebb C3a fragmentumra hasítja. A komplement aktiválódás alternatív útját, a bakteriális LPS, a gombák zimozánja, illetve az IgA ellenanyagok aktiválják.

Ezután három faktor, az ún. Az emlőssejtektől eltérően a bakteriális felszín gyakran expresszál mannózt. A mannose binding lectin ezzel reagálva az immunválasz elkerülése a paraziták által el a komplementaktiválódás lektin útvonalát. Klasszikus úton aktiválódik a komplementrendszer, ha az ellenanyagok, az antigénnel való reakció hatására megváltozott térszerkezetű Fc regiójukkal megkötik a C1-t, és elindítják a C9-ig tartó láncreakciót.

Навигация по записям

Az adaptív immunválasz Antigénbemutatás és felismerés A szervezetbe bejutó komplex antigéneket a macrophagok bekebelezik, majd a T-sejt receptor által kezelhető méretű peptidekre bontják, és a sejt felszínén MHCII molekulával együtt bemutatják az antigénfelismerő receptorok számára. Az antigénprezentálás az immunválasz talán legfontosabb eseménye, mert a bemutatás módjától függ, hogy az adott antigénnel szemben milyen minőségű és mértékű immunválasz alakul ki.

Az immunrendszer szerepe a daganatok kialakulása során Hogyan tesz szert egy sejt a rosszindulatú daganatok jellemzőire? Az átalakulásban több tényező is szerepet játszhat, a sejt génállománya azonban minden esetben változást szenved, és közvetlenül ez felelős a folyamatokért.

Az immunrendszer egyik feladata, hogy az inputot értelmessé tegye, kiszűrje a felesleges zajokat, és az antigén kezelhető részére koncentráljon. Az immunrendszer további feladata a válasz megtervezése. Az antigén értelmét az határozza meg, hogy milyen összefüggésben jelenik meg. A fertőzéssel asszociált epitópot az immunrendszernek meg kell támadnia és el kell távolítania, míg ugyanazt az epitópot, ha nem veszélyes környezetben jelenik meg, célszerű tolerálni.

Attól függően, hogy az antigén milyen kontextusban jelenik meg, az antigénprezentáló sejtek módosíthatják a sejt interakciós molekulák, az MHC molekulák és az adhéziós molekulák kifejeződését, meghatározva, hogy a T-sejtek hogyan fogadják az immunválasz elkerülése a paraziták által a szignált.

Az adaptív immunitás az immunsejtek mint hogy férgeket hozzanak gyermekeknek képességén alapul, hogy képesek a sajátot az idegentől megkülönböztetni. A sajátra jellemző fehérjéket kódoló fő hisztokompatibilitási MHC komplex a humán 6. Ennek a génkomplexnek 3 régiója kódolja az első- másod- és harmadosztályú antigéneket.

Hogyan működik az immunrendszer?

Az a- és b-láncból bmicroglobulin álló I. A III. A sejtmembránhoz horgonyzott HLA molekulák saját, vagy idegen rövid polipeptideket kötnek meg és mutatnak be a T-sejtek receptorai számára.

Az aktivált T-sejt proliferálni kezd, melynek során nagyszámú aktivált citotoxikus T-sejt keletkezik. Ezek aztán bejutva a keringésbe a szervezet legtávolabbi helyein is megtalálják és elpusztítják azokat a sejteket, melyek a megfelelő peptidet expresszálják.

az immunválasz elkerülése a paraziták által

A megfelelő antigén felismerése után az NK-sejtekkel azonos módon az effektor citotoxikus T-sejtek perforint és granulizint bocsátanak ki granulumaikból. Ezek a molekulák csatornákat képeznek a célsejtek membranjában, amelyeken keresztül víz és ionok vándorolnak a sejtbe, annak lízisét idézve elő. A T-sejt által szekretált granzyme a csatornákon bejutva a célsejt apoptózisát idézi elő. A túlméretezett reakció elkerülése érdekében a citotoxikus T-sejtek aktiválódása szoros kontroll alatt áll.

A az immunválasz elkerülése a paraziták által T helper sejt receptora másodosztályú MHC az immunválasz elkerülése a paraziták által kapcsolt antigéneket ismer fel. Ezután a sejt aktiválódik és cytokineket termel, amelyek más sejtek, többek közt az antigénprezentáló sejtek, citotoxikus T-sejtek és B-sejtek aktivitását befolyásolják.

A termelt cytokinek minősége szerint a Th-sejteket Th1 és Th2 kategóriákra anthelmintikum allergiás személyek számára. A Th1 választ IFNg termelés jellemzi. Ez a cytokin fokozza a macrophagok baktericid aktivitását, a B-sejtek opszonizáló ellenanyagtermelését és a citotoxikus T-sejtek aktivitását, együttesen a sejt közvetítette immunválasz fokozódását eredményezve.

A Th2 válasz jellemzője a fokozott IL-4 termelés, amely a B-sejtek neutralizáló ellenanyag-termelését és a humorális immunválasz erősödését segíti elő.